[ Pobierz całość w formacie PDF ]

énekléshez. Hannának ekkor jó ötlete támadt. Tudta, hogy a gyerekek nemigen szeretnek sokáig egy
helyben ülni, ezért fölállította Qket, és körbe-körbe masíroztatta a dal ütemére. A fiúknak ez a katonásdi
roppantul tetszett, és egymást túllicitálva harsogtak.
Hanna megint leültette Qket, új dalt játszott el nekik, és lediktálta a szövegét. Ez is azonnal megnyerte
a tetszésüket, különösen a vidám refrén: trallala-trallala-trallala. Ezt különös lelkesedéssel fújták,
odakintrQl pedig a lányok is csatlakoztak a kórushoz. Az énekóra végén a fiúk libasorban, dalolva
vonultak ki az iskolából, a lányok melléjük szegQdtek, és velük fújták, mire a blokkházakból kiszaladtak
az anyák is a jókedvq lárma hallatán.
Hanna mosolyogva indult haza. Nem vette észre, hogy Roby is elQkerült a karámok közül, és látta az
éneklQ gyerekeket. A fiatalember most Hanna után iramodott, és Q is rázendített:  A menny Urának
tisztelet... Hanna sarkon fordult, és ránevetett.
 Látom, remekül sikerült a mulatság!  mosolygott a fiú.  A gyerekek nem bírnak magukkal. Hanem
gyere csak, mutatni akarok valamit.
És magával húzta Hannát egy bokorhoz, széthajtotta az ágakat, és a földre mutatott.
 Látod, ide hoztam a tegnap éjjeli zsákmányomat.
Hanna kíváncsian kukkantott a bokorba, de a következQ pillanatban halálsápadtan, rémülten hQkölt
vissza.
 Csak nem a pumák, Roby?
És valóban, a bokorban a két gyönyörq vadállat teteme hevert. Roby örült Hanna rémületének, mert
nyilvánvaló volt, hogy Qmiatta ijedt meg utólag is.
 Bizony, Hanna, tegnap is meglátogatták a birtokot. Apával lesben álltunk, és sikerült leteríteni Qket.
Apa nem tudja, hogy dühöngjön-e, amiért Q nem is jutott lövéshez, vagy örüljön, hogy végük a
fenevadaknak.
 Jézusom, de hát megtámadhattak volna!
 Igaz persze, hogy vérengzQ vadállatok, de éppannyira óvatosak is. Kár, hogy a szQrméjük nem
valami értékes, de azért csináltatok belQlük két lábmelegítQt. És akkor az egyiket majd odaadhatod
Helena néninek.
Hanna összeszedte magát.
 Ha tudtam volna, mire készülsz, egy szemhunyásnyit sem aludtam volna!
 Ezért is nem árultam el elQre. Jobban megijedtél volna a kelleténél. Most egy ideig békességünk lesz.
 Hisz azt mondtad, nem jönnek ide, ha szabadon vannak a kutyák.
 Így is van, éppen ezért csak akkor engedtük ki a kutyákat, amikor már leterítettük ezeket.
Hanna megborzongott.
 De jó, hogy minden ilyen simán ment!
 Nem is történhetett másképp. Hisz tudtuk, hogy jönnek, azt is, hogy honnan... igazán könnyq volt
lepuffantani Qket.
 Én meg olyan mélyen aludtam, hogy még csak meg sem hallottam a lövéseket.
 Jól is van ez így. De beszéljünk inkább vidámabb dolgokról! Ki kell még lovagolnom, sietek is, hogy
visszaérjek ebédre. Nagyanya a kedvenc ételemet ígérte mára!
Melegen megszorította a lány kezét, és elfutott, Hanna még egyszer szemügyre vette a leterített
pumákat, és forró hálaimát rebegett magában, amiért Robynak nem esett baja. Este aztán, amikor vacsora
után Roby hazakísérte a két hölgyet, búcsúzóul megjegyezte:
 Holnap és holnapután elmarad a lovaglólecke, Hanna. Ma éjjel útra kelünk, hogy befogjuk a vad
lovakat.
Hanna ijedten nézett rá.
 Hallottam, milyen nehéz, emberpróbáló munka az. És én semmit nem tehetek, csak imádkozhatom
azért, hogy ne kerülj bajba. Mondd, neked semmit sem jelent hogy halálos veszedelembe kerülhetsz?
 Örülök neki!  nevetett a fiú.  Nem is tudod, milyen pompás mulatság egy ilyen küzdelem! Csak azt
sajnálom, hogy a lovaglóleckéinket el kell halasztanunk, de hát majd pótoljuk úgyis.
 Csak gondod van velem  suttogta Hanna.
 Nem hinném, hogy összeroppanna Roby ez alatt az óriási teher alatt  nevetett Helena néni.  ErQs
az Q válla, ne félj!
A két fiatal is elnevette magát. Aztán Roby búcsúzott, mert megérkeztek a ház elé. Hanna álmodozva
nézett utána. A fiú váratlanul megfordult, és még egyszer búcsút intett neki. Repesett a szíve, mert látta,
milyen aggodalmasan néz utána Hanna.
VI.
Fritz Bernburg örülhetett ezekben a napokban, hisz Roby távol volt. Hanna kihasználta az idQt, kora
reggel és az ebéd utáni órákban is vett tQle leckét. Be akarta fejezni a tanulást, mire Roby visszatér. Gyors
fölfogásának köszönhetQen jól haladt, és Bernburg kénytelen belátni, hogy nemigen húzhatja tovább a
tanórákat. Hanna teljes idejét betöltötték iskolai és irodai feladatai. Megismerkedett már a kisebb
gyerekekkel is, Qvelük is jól ment az énektanítás. Cuyta minden gyereke rajongott az új német tanító
kisasszonyért, aki olyan szép dalokat tud, és játszva tanít. Elhatározta, hogy körtáncokra is meg fogja
tanítani a gyerekeket. Amint megérkezik a gitárja, és betanulták az alaplépéseket, el is kezdhetik, és akkor
az énekórát a szabadban tarthatják. Csak még nagyapával kell megbeszélni a dolgot.
Az öregúr boldogan helyeselt, mikor kifejtette neki a terveit.
 Nagyon jó ötlet, gyermekem. Örülök, hogy kezdeményezel. Nem viszi sokra az olyan ember, akit
folyton noszogatni kell, és soha nincsenek önálló gondolatai.
Mikor azonban Hanna egyedül maradt nénjével a házban, nyugtalanul futkosott egyik szobából a
másikba, vágyakozva bámult ki az ablakon, és minduntalan olyan kérdéseket tett föl, melyek arról
árulkodtak, hol jár az esze mostanában.
 Merrefelé járhat vajon Roby a pusztában?  kérdezte például.
Helena odalépett mellé az ablakhoz, és megmutatta az irányt.
 Arra, a meredek sziklák alatt lehetnek most. A lovak a szurdokokban húzódnak meg, vagy a
fennsíkon legelnek, de még magasabbra is fölkapaszkodnak olykor ízletes füveket és vadzabot keresni.
 És csak úgy hagyják magukat befogni?
 Dehogy! Ha észreveszik az embert, elmenekülnek. Nagyon óvatosan kell Qket megközelíteni,
nehogy idQ elQtt megneszeljék. Oda kell lopódzni csöndesen, egész közel a lovakhoz, és akkor
röpülhetnek a lasszók!
 Nagyon nehezen szokják meg a fogságot?
 Ez a bánásmódtól is függ. Némelyik vaquero igazán ért hozzá, hogy hamar kezessé tegye Qket. Roby
is nagy mestere a lószelídítésnek. Mintha csak beszélné a nyelvüket. Ha addig sikerül eljutnia, hogy az
állat fülébe suttoghat, akkor az csak megáll, szelíden, mintha elvarázsolták volna, és engedi, hogy
megnyergeljék. KésQbb persze megpróbálnak olykor-olykor makrancoskodni, de Robynak erre is
megvannak a módszerei. Már kisfiú korában is értette a módját.
 És mit gondolsz, mikor jön vissza?
Helena néni elgondolkozott.
 TegnapelQtt éjjel mentek el, tehát tegnap egész nap dolgozhattak. Ma is ezzel töltik majd a napot.
Akkor tehát számíthatunk rá, hogy ma éjjel, de legkésQbb hajnalban visszatérnek.
 Bárcsak itt volna már!  sóhajtott fel Hanna önkéntelenül. Nénje úgy tett, mintha nem hallotta volna.
Roby valóban csak másnap hajnalban ért haza. Ha Hanna látta volna szakadt ruhában, piszkosan,
porosan, sérült lován hazaporoszkálni, föl is sikoltott volna rémületében. A fiú elQvigyázatosan, a domb
mögül közelítette meg a szülQi házat, mivel édesanyja elQtt sem mutatkozott volna szívesen ilyen
állapotban. Teste tele volt apróbb-nagyobb horzsolásokkal, s egy csúnya seb éktelenkedett a karján. Meg [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • freetocraft.keep.pl